Orbánnak befellegzett – és ez biztos, mert már Medgyessy Péter is megmondta

Mindezt joviálisan, mosolygósan előadva, mintha jót akarna. Mintha egy cuki ember lenne. Pedig nem az. Nagyon nem az. Horváth K. József írása.

Miért erősödik Brüsszel hatalma az EU-ban? Hol tart most a globalizáció? A globalizmus kihívásairól és a rá adott nemzetállami és szupranacionális válaszokról vitáztak külföldi elemzők Budapesten, a Mathias Corvinus Collegium előadás-sorozatának szerda esti beszélgetésén.
„A globalizáció eredetileg egy jó projektnek indult, de előnyeivel a társadalom csak kis hányada tud élni” – indította gondolatmenetét az este egyik külföldi vendége, Anne-Elisabeth Moutet a Budapest Music Center könyvtárában rendezett beszélgetésen, amelynek a Tombor András által alapított Mathias Corvinus Collegium rendezvénysorozata, a Budapest Lectures adott otthont. A The Daily Telegraph újságírója szerint
a kommunikációs és a szolgáltató szektorban dolgozók nemzetközileg használható tudással „közös érdekek és kommunikáció alapján” képesek más államokban is boldogulni. Ők azok, akik például Nagy-Britanniában a Brexit ellen voksoltak, hiszen nem akartak ettől az esélytől (az európai perspektívától) elszakadni, ők egy szuperállam polgáraiként érezték magukat.
ők a nemzeti gyökerekre támaszkodnának – ezek lehettek azok a szavazói csoportok, amelyek Nagy-Britanniában a Brexitre, Amerikában 2016-ban a nemzeti nagyság visszaszerzését ígérő Donald Trumpra voksoltak.
Anne-Elisabeth Moutet, a Daily Telegraph újságírója
„A globalizáció a lustaságból nőtt ki” – vetette fel a brit-francia újságírónő, utalva a gazdasági előnyöket, a piacok gyors összeköttetéséből származó rövidtávú hasznokat, az élet egyszerűsítését ígérő jelenségre. A világ gazdasági egységesülése után azonban elindult a politikai globalizáció is, Európában az Európai Unió története. A túlhajtott integrációra egyes államok, Nagy-Britannia a kilépéssel reagáltak, más államok, mint Franciaország pedig a maradással, de sajátos módon: „nem lépünk ki, csak egyszerűen nem tartjuk be azokat az uniós jogszabályokat, amelyek hátráltatnának bennünket” - tette hozzá önironikusan Moutet.
„A nemzeti büszkeség menedéket jelent a kulturális globalizációtól, a nemzeti identitáshoz ragaszkodnunk kell”
– idézte szabadon egykori főnöke, Margaret Thatcher gondolatát John O’Sullivan. A Danube Institute elnöke szerint a volt brit miniszterelnök éles különbséget tett a gazdasági és a kulturális globalizáció között, az előbbit szükséges jónak, a másikat negatív folyamatnak érezte.
John O’Sullivan is úgy vélte, hogy a gazdasági globalizáció különböző nemzetek közötti egyezségként született meg a kereskedelmi határok lebontására, a befektetések segítésére, és ennek köszönhetően „3 milliárd ázsiai kapcsolódhatott be a világgazdaság vérkeringésébe, kapott esélyt egy középosztálybeli életre”, de az sem elhanyagolható eredmény, hogy az ázsiai áruk nemzetközi piacra kerülése megakadályozta az infláció elszabadulását a világgazdaságban.
John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke
A Danube Institute elnöke szerint
– a globalizmus-vita tehát identitáspolitikai kérdés is. „A globalizáció rossz oldala: a politikai globalizáció” – folytatta O’Sullivan, hozzátéve: a szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt az európai ötlet, de az szükségszerűen egy egységes piacot eredményez, amelyben bürokratikus jogharmonizációs folyamatok indulnak el, vagyis az európai integráció: Brüsszel egyre több hatáskörre tesz szert a nemzeti kormányok rovására. Emiatt, a szuverenitás kérdése miatt lépett ki az EU-ból Nagy-Britannia - szögezte le a brit elemző, aki szerint Európában birodalmi törekvések jelentek meg, és ezek nemcsak a tagállamok hatásköreit, de a demokratikus felépítményeket, a valódi demokratikus párbeszédet, vitát is gyengítik.
„A globalizáció egy folyamat, technológiai előrelépésekkel fejlődő jelenség, a globalizmus pedig egy ideológia” – vonta meg a lényegi különbséget a harmadik előadó, Werner J. Patzelt. A német politológus úgy vélte: a Nyugatnak már van a globalizációhoz hasonló történelmi tapasztalata, ez pedig a gyarmatosítás. A globalizáció úgy indult, hogy a nyugati dominancia alapján a nyugati értékek egyetemességét hangsúlyozták, és hitték, hogy ezzel jobbá lesz a világ. Kína megjelenésével azonban már nem egyoldalú nyugati irányítás alatt áll ez a folyamat – vélekedett az elemző.
– folytatta Patzelt, aki szerint ez azért veszélyes törekvés, mert a demokrácia és a szociális jóléti állam (a szolidaritás) csak a nemzetállami keretben szervezhető meg működőképesen. „Minden politika lokális, a jó kormányzás akkor lehet, ha van egy terület, amely fölötti kormányzásért egy kormányzat felelősséggel tartozik” – zárta gondolatmenetét a német vendég.
Werner J. Patzelt német politológus
Anne-Elisabeth Moutet ezzel egyetértve hozzátette:
Ennek feszül egy másik elv, a lokalizmus, amelyet sokan szintén fenyegetésnek tartanak, pedig nem kellene: a lokalizmus alapján a képzett munkaerő beengedése elfogadható jelenség, de a befogadó ország törvényeit az érkezőknek is tisztelniük kell.
John O’Sullivan emlékeztetett, hogy a lokalizmus erejét az adja, hogy tapasztalatok szerint a helyben hozott megoldások a legjobbak. „A kormányt értenie is kell az embereknek – nem jó duplikálni, bürokratizálni, és ezzel még inkább rejtetté, misztikussá tenni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a területi listás reprezentáció a politikai képviselet legjobb formája, mert a helybeli képviselő ismeri legjobban a saját régióját, és annak érdekeit képviseli.
Anne-Elisabeth Moutet szerint
Magyarország történelme tele van a nemzeti ellenállás történeteivel, erős itt a nemzeti karakter, a nemzeti kohézió, mégis, Budapest épületei, múzeumai egyértelműen az európai kultúra lenyomatai.
***
fotók: Földházi Árpád